Jani régóta szerette volna megmondani Flórának, hogy szereti.
Három hónapja jártak. Minden tökéletes volt, minden érzéki és mind Jani, mind Flóra érezte a bizsergést, de az SZ betűs szót nem merték egymásnak kimondani.
Valójában mindketten már régóta tudták, hogy szeretik a másikat, de nem mertek őszinték lenni... talán maguknak sem!
Jani elhatározta, hogy lesz ami lesz, de elmondja mit érez!
Persze egy ilyen vallomást nem lehet üres kézzel elmondani. Illetve ha spontán jön, akkor igen, de mivel Jani előre megtervezte, azt is megtervezte, mit fog adni szerelmének!
Gyűrűt nem szeretett volna, több szempontból sem!
Keresett hát valami mást! És megtalálta!
Mi mással is mondhatná el, hogy Tiszta szívből szereti Flórát, mint egy Tiszta szívből karkötővel!
Természetesen a hatás sem maradt el. Flórának nem is az ajándék volt a lényeg, egy ilyen vallomásnál nagyobb ajándék úgy sincs. Csupán a gesztus, hogy még ilyenkor is Jani valamivel kedveskedik neki. Ezért szeretett bele Janiba... mert mindig gondol rá. Mint most is!
